M. Scott Peck az alábbiakat írta meg az élet értelméről.

Részletek az Úttalan utakon című könyvéből.

Az élet nehéz.

Nagy igazság ez, a legnagyobb igazságok egyike. (Buddha: "Négy Igazsága" közül ez az első: "Az élet szenvedés".) Mégpedig azért, mert ha valóban beláttuk, akkor már felül is emelkedtünk rajta. Amikor valóban értjük - fölfogjuk és elfogadjuk -, hogy  az élet nehéz, megszűnik nehéznek lenni. Mert amint elfogadjuk, azt a tényt, hogy nehéz, nem számít többé.

Az élet problémák láncolata. Megoldani akarjuk őket vagy sopánkodni fölöttük?

Az önfegyelem az a szerszámkészlet, amelynek segítségével megoldhatjuk az élet alapvető problémáit. Enélkül mit sem oldhatunk meg. Részleges önfegyelemmel gondjainkat is csak részlegesen odhatjuk meg, teljes önfegyelemmel viszont gondjaink összességét.

Az életet az teszi nehézzé, hogy a problémákkal szembenézni és azokat megoldani fájdalommal jár. A gondok, természetük szerint, kelthetnek csalódást, gyászt, szomorúságot vagy magányérzetet, bűntudatot, megbánást, haragot, félelmet vagy szorongást, gyötrődést vagy kétségbeesést. Ezek az érzelmi állapotok kellemetlenek, gyakran fölérnek a fizikai fájdalommal.

Mégis, éppen a gondok fölismerésének és megoldásának folyamatában rejlik az élet értelme. A problémák a próba, mellyel elkülönítjük a sikert és a kudarcot. Gondjaink miatt van szükségünk bátorságra és bölcsességre, sőt gondjaink tesznek minket bátrakká és bölcsekké. Végső soron ezek felelősek lelki fejlődésünkért. Benjamin Franklin mondta: „Ami fáj, az nevel”. Ez az oka annak, hogy a bölcs emberek megtanulják, hogy a problémáktól nem rettegni kell, ellenkezőleg, örömmel kell fogadni őket, amiként a járulékos fájdalmat is.

***

Az önfegyelem, mint említettem, az emberi lelki fejlődésének módja. Vizsgáljuk meg mi rejlik az önfegyelem mögött – mi biztosítja az indítékot és az energiát. Azt hiszem, ez az erő a szeretet. Tisztában vagyok vele, hogy aki a szeretetet akarja megvizsgálni, titokkal játszik. A szeretet fogalma túl tágas és mély ahhoz, hogy a szavak korlátolt világa kifejezhesse.

1. A szeretetet a következőképpen határozom meg: A szeretet hajlandóság az én kiterjesztésére saját és mások lelki fejlődésének elősegítése érdekében.

2. A szeretet sajátos körkörös folyamat, vagyis evolúciós folyamat. A szeretet önfejlesztési folyamat akkor is, ha célja másvalaki fejlődése. A fejlődés törekvése vezet a fejlődéshez.

3. A szeretet egységes meghatározása mások szeretete mellett önmagunk szeretetét is magában foglalja.

4. A szeretethez erőfeszítés kell.

Kultúránkban mindenkiben él bizonyos fokig a szeretet vágya, de nem mindenki képes az érzelem kiélésére. Ebből következik, hogy a szeretet vágya nem azonos a szeretettel. A szeretet akaratlagos jelenség – szándék és tett is. Elhatározás kérdése is. Nem kell szeretni. Aki szeret, azért teszi, mert így döntött.

***

Az önfegyelem, a szeretet és a tapasztalat fejlődésével együtt fejlődik az emberekben a világ és a világban elfoglalt saját helyük megértése. Aki nem fejlődik az egyikben, elmarad a másikban is. Ennek megfelelően végtelenül különböző felfogások léteznek arról, mi is az élet valójában.